.RU
Карта сайта

Janus Pannoniustól Balassi Bálintig - старонка 42

1.


Ki, mi volt ez az első magyar nyelvű történeti művet szerző és kibocsátó Székely István?

Első, XVIII. századi méltatója, Bod Péter szerint: “... volt szép tudományú nevezetes ember, akinek fáradsága által jutott az evangyéliomnak nagyobb világosságára Magyarországnak az a része, amely vagyon Lengyelország felől. Sokat fáradozott a tudatlanságnak elkergetésében, e végre botsátott világra egy nehány könyveket magyarul”.500 A magyar reformáció első nagy nemzedékéhez tartozott, az úttörők közé, életét és tehetségét, tudását és tollát a reformáció ügyének, tanainak terjesztésére szentelte.

Életéről aránylag keveset tudunk. A XVI. század első évtizedében születhetett vagy a második tized első éveiben. Bod születési helyét is megadja: “Bentzéden született Udvarhelly-Székben”. Jólértesültségében nincs okunk kételkedni, hisz kezén Székelynek azok a munkái is megfordultak Árva Bethlen Kata bibliothékájából, melyeket mi már csak hírből, épp az ő értesítése nyomán ismerünk; az 1849-ben esett nagyenyedi tűzvészkor hamvadtak el.

Székely származásával egybevág az a sajátosan kihangsúlyozott “székely öntudat”, mely elég központi helyet kap műve magyar része koncepciójának kialakításában. Másrészt Udvarhely megyei illetőségét alátámasztani látszik az 1548-ban megjelentetett Zsoltárkönyvének egyik jegyzete, melyben a 103. zsoltár egyik helyének magyarázatához a Fekete Hargita bizonyos forrásában megifjodó keselyűket hozza fel példának.501 Bizonyára gyermekkori emléket, illetve helyi mendemondát idéz fel e helyütt.

Családja valóban nemes volt, vagy csak vagyonosabb szabad székely, adatok híján nehéz válaszolni. Az azonban bizonyítható, hogy ő magát a nemességhez tartozónak vallotta. Krónikájának ama helyén, hol elmondja Árpád és a magyarok bejövetelét, kiknek - szerinte - a székelyek elébük mentek, “és béhozzák ököt Erdélységbe”, nem minden célzat nélkül jegyzi meg: “A székelyeknek is akort adák a nemessíget...”502

Családjának, akár nemes volt, akár nem, módosabbnak kellett lennie, mert őt 1529-ben a krakkói egyetemen találjuk; márpedig az egyetemjáráshoz pénz kellett. Ezt ha csak nem volt valamiféle egyházi javadalma, a családnak vagy pártfogójának kellett állnia. Magyarországról egyetemre az egyházi javadalmasok mellett, szinte kivétel nélkül a tehetősebb nemesek és pénzesebb polgárok fiai jártak. Ő meg aligha volt egyházi javadalmas, korai reformátoraink nem ezek közül rekrutálódtak. Az egyetemjárás ténye azonban jelzi, hogy papnak készült.

1529 nyarán (commutatione aestiva) Debreceni Gergely szeniorsága alatt csupán ketten léptek be a krakkói magyar bursába: Blasius Zeplakinus, és Stephanus Siculus. S hogy ez utóbbi valóban a mi Székely Istvánunk, kétségtelenné teszi a bursa utolsó széniorának a későbbi ellenreformátor Telegdi Miklósnak Székely neve mellé kanyarított, megbélyegzésnek szánt jegyzete: “Ő az idők folyamán a szakramentáriusok elvetemült eretnekségétől megfertőzve igen sokakat másokat is megfertőzött.”503

S ha már a magyar bursába fölvétette magát, nyilván az egyetemre is beiratkozott. Így is történt. Az egyetem anyakönyvébe azonban nem egyszerűen Stephanus Siculus néven került, hanem a beírás szabályainak megfelelően keresztnevén kívül apja nevét, egyházmegyei illetőségét, valamint az általa fizetett iratkozási díjat is bejegyezték: “Stephanus Dominici de Zenthmiklos dioc. Quinqueecclesiensis 4. gr. s” vagyis: “Szentmiklós-i Domokos fia István, a pécsi egyházmegyéből, fizetett 4 grosnyt”.504

Az Udvarhely megyei Bencédről származott, székely voltával “dicsekvő” Székely Istvánnak a pécsi egyházmegyei Szentmiklós-i Domokos fia Istvánnal való azonosítása valóban meg­alapo­zott? Minden kétséget kizáróan? Igen. Miként a krakkói magyar bursába csak ketten vétették föl magukat, ugyanúgy kb. ezzel egyidejűleg - 1529. augusztus 27-én - csupán két tanuló iratkozott az egyetemre: az egyik ő, a másik meg a szintén pécsi egyházmegyei illetőségű Széplaki Balázs.505 Egyébként törvényszerűnek mondható, hogy ez idő tájt a magyar hallgatók a bursába lépéssel kb. egy időben iratkoznak az egyetemre is.

Székely, illetve családja még 1529 előtt elhagyta a Székelyföldet, s a Baranya megyei Szent­mik­lóson telepedett meg. Apja, Domokos itt volt birtokos, vagy a Perényiek baranyai birto­kain töltött be valamiféle tisztséget. Ez utóbbi látszik valószínűnek. Mikor ugyanis újra föltűnik - 1538-ban - Perényi Abaúj megyei birtokán, Szikszón iskolamester. Tehát Perényi embere; egyik művét is patrónusának ajánlja.

Perényi Péter, aki mint abaúji főispán és temesi gróf Mohácsnál a sereg egyik szárnyát vezette, a csatát túlélve siklósi várában húzta meg magát. Majd hamarosan János király mellé állt, aki ennek fejében erdélyi vajdává és koronaőrré tette meg s neki adta Sárospatakot. 1527 szeptemberében mégis Ferdinándhoz szegődött. 1529 nyarán arra a hírre, hogy a török császár megindult Ferdinánd ellen, s hada élén már a Szerémségben jár, forrónak érezte talpa alatt a talajt Siklóson, s családjával és kincseivel abaúji birtokainak központjába, Sárospatakra akart menekülni. Ellenfelei azonban elfogták és a töröknek kiszolgáltatták. János király közben­járására nyerte vissza szabadságát. 1534-től többnyire Patakon székelt, s János pártján maradt, ennek 1540-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor újra, Ferdinánd pártára állt. 1542-ben főúri ligát szervezett, Ferdinánd elfogatta, s csak néhány nappal halála előtt szabadult börtönéből, 1548-ban.506

E kis kitérőre azért volt szükség, mert - úgy tűnik - némi fényt vet Székely sorsának alakulá­sára is. Ő vagy apja 1526 végén, illetve 1527 elején léphetett Perényi Péter erdélyi vajda szol­gálatába, s Erdélyből ebben az időben került át Baranyába, hol Perényi délvidéki birtokainak nagy része feküdt. (Még 1527 szeptembere előtt, Perényi ugyanis ekkor állt át Ferdinándhoz, s ettől az időponttól erdélyi vajdasága már csak névleges.) 1529 nyarán valószínűleg Perényi Péterrel együtt, szedte föl sátorfáját, hogy a közelgő török elől biztonságosabb vidékre, ura abaúji birtokaira meneküljön. Ura fogságba került, ő ezért nem állt meg Sárospataknál, hanem továbbment Krakkóba - tanulni. Ide érkeztének, illetve egyetemre iratkoztának dátuma - 1529. augusztus 27. - a föntebbi összefüggések valószínűségét sugallja.

Az egyetem, ahová beiratkozott, már 1400 óta kedvelt tanulóhelye a magyarországi diákok­nak. Népszerűségével csak a bécsi universitas vetekedett. Magyarországon nem lévén főis­ko­la, ezért felsőbb tanulmányok végzésére elsősorban ezekre a közel fekvő, olcsóbb egyete­mek­re özönlött a hazai diákság. Itáliába aránylag kevesen mentek, a leggazdagabbak gyerekei és a nagyobb egyházi javadalmasok. Bécsbe főként az ország nyugati részeiből, valamint a hazai német polgárság fiai jártak. Krakkót a magyar lakta területek diáksága látogatta, Somogy, Tolna, Szerémség, Temes, a Duna-Tisza köze, Debrecen s az északi részek, valamint Erdély fiatalsága. A németek közül csupán a felvidéki városokból jöttek ide számosabban. A XV. században még középkori műveltséget adó főiskola 1500 táján nyitja meg kapuit a humanista műveltség előtt, s ettől kezdve egy negyedszázadra az új eszmék tűzhelyévé válik. A húszas évek­ben itt is tért hódít az erazmizmus, s termékeny vihart támaszt Luther forradalmi tanítása.507

Itt tanult 1526-ban, s itt szívta magába az erazmista tudományt a bibliafordító Sylvester János, kinek az első magyar grammatikát is köszönhetjük. Itt tanult vagy itt kezdte tanulmányait a magyar reformátorok első nagy nemzedékének majdminden jelentős alakja, s egyben az új hitet magyar nyelven terjesztő könyvek egész sorának írója. Így 1523-ban Dévai Bíró Mátyás és Kálmáncsehi Sánta Márton, Sylvesterrel egyidőben Gálszécsi István, 1531-ben Ozorai Imre, s folytathatnók a sort tovább.

Mindezek, mint Székely István, egyben a magyar bursa tagjai is voltak. E bursa, azaz kollé­gium, hol az egyetemet járó magyar ifjak laktak, még a XV. század nyolcvanas éveinek végén alapíttatott Krakkóban. Ide más nemzetiségű, mint magyar, elvétve került be. A Krakkó­ban tanuló felvidéki németek vagy erdélyi szászok voltak tagjai ennek a kis közösség­nek. Ők nem akartak ide belépni, vagy a magyarok nem vették be őket? Nem tudni, bár - úgy látszik - a magyar bursa tagjait erős nemzeti öntudat fűtötte. Már a bursa címe is - Bursa Hungarorum seu Hunorum - jelzi, hogy az ott lakó magyarok az egykor világhódító hunok utódainak vallják magukat. Nem is csodálkozunk azon, hogy e közösség könyvtárából a Chronica Hungarica, vagy valószínűleg Thuróczy János 1488-ban nyomtatott Magyar krónikája sem hiányzott. Legalább is egy ideig nem. Olyannyira olvasgatták, hogy 1533-ban Cicero egyik munkájának társaságában szőrén-szálán lába kelt.508

Krakkói tanulásáról a személyes élményeit műveibe bele-beleszövő Székely István sehol sem beszél. A lengyelekről Világkrónikájában természetesen többször szól, Krakkóról is. Egy alkalommal - jellemző módon - némi nemzeti büszkélkedéssel elmondja, hogy I. László elfoglalta Krakkót, “kinek örök emlékezetire az magyarok egy-egy szekérnye földnek oda­vivésé­ből Krakkón innét egy hegyet rakának, ki mind ez napiglan ott megláttatik”. Való­színűleg több évig kellett ott tanulnia, s ott szerezte meg széles körű műveltségét s nem éppen lebecsülendő tudományának alapjait. Tudtunkkal másutt, más egyetemen nem tanult.

Nem járt, mint korai reformátoraink legtöbbje, Wittenbergben sem, az egyetem matrikulájá­ban hiába keressük. Bod Péter, ki Magyar Athenasában azt írja, hogy “hol tanult ifjúságának idején, nem tudatik”, kéziratban maradt latin nyelvű Literata Pannodaciájában mégis svájci egyetemet végeztet vele: “Hogy tanulmányait a helvéteknél végezte, azt a nyilvánosság elé adott munkái bizonyítják”.509 Tehát némely művének a helyét szakramentáriusokra (Zwingli, Bucer stb.) visszamenő eszméiből - önkényesen - svájci iskolázottságára következtet. Ez azon­ban nem bizonyítható.

Épp annyira nem, mint a vele foglalkozó szakirodalomnak az az egyöntetűen hangoztatott állítása, hogy a krakkói egyetemet mint ferences barát végezte.510 Igaz, neki is, mint a feren­­cesből lett reformátor Szkárosi Horvátnak, a szerzetesek közül kiváltképp a franciskánusok voltak a begyében, s írásaiban, ha róluk esik szó, jócskán megnyomja a tollát, s nagyokat üt Ferenc barátnak “az ő szürke, ondok, rút, tetves, koldus barátin”. De ez nem saját múltjának kompenzációjaként tör ki belőle, hanem a nép előtt is kedvelt, éppen ezért igen veszélyes ellenfélnek szól. Ő már azért sem járhatott ferencesként a krakkói egyetemre, mert egyrészt akkor nem a magyar bursában lakott volna, hanem a krakkói ferences klastromban, másrészt pedig az egyetem anyakönyvében rendi hovatartozása is jelölve volna.

2014-07-19 18:44
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • © sanaalar.ru
    Образовательные документы для студентов.