.RU
Карта сайта

AB. Az izráelita év ötödik hónapja (4Móz 33,38). Abaddon - старонка 45

MINNIT

(ajándékozott, osztályrészül jutott). Ammonita város (Bír 11,33), ahonnan búzát szállítottak Tíruszba (Ez 27,17).

MIRA

(kenet, balzsam, mirha). Lícia kikötõje (Csel 27,5).

MIRHA.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MIRIÁM

(keserûség, szomorúság; lázadó, ellenálló lény; zabolátlan, felkelés, lázadás; kövér, erõs). Az ÚSZ-ben: »Mária«.
1.) Mózes és Áron nõtestvére; megmentette a gyermek Mózes életét (2Móz 2,4.7–8), prófétanõ (2Móz 15,20); helytelenítette Mózes házasságát (4Móz 12); Kádesben temették el (4Móz 20,1).
2.) Férfi Júda törzsébõl (1Krón 4,17).

MIRMA

(csalás, árulás). Benjáminita férfi, Saharáim fia (1Krón 8,10).

MIRTUSZ.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MISÁK

(kicsoda Aku [a holdisten]? a király vendége). Ezt a babiloni nevet kapta »Misáel« (3), Júda egyik fejedelmi ifja, Dániel (3) társa (Dán 1,3–7).

MISÁL

(kérés, ima; szakadék, szurdok). Lévitaváros Áser területén (Józs 19,26; 21,30); az 1Krón 6,74 szerint »Másál«.

MISÁEL.

Isten kihúz, megtisztít.
1.) Mózes és Áron unokafivére (2Móz 6,22; 3Móz 10,4).
2.) Az egyik férfi, aki a törvény felolvasásakor Ezsdrás mellett állt (Neh 8,4).
3.) Királyi családból származó ifjú, akit Nabukodonozor Júdából fogságba vitt, Dániel (3) barátja (Dán 1,6–7; 3,19–30). Lásd még: MISÁK.

MISEÁM

(gyorsaság, segítsége, támasza). Benjáminita férfi, Elpaál fia (1Krón 8,12).

MISIA

(egerek városa; utálat, undor). Vidék Kisázsia északnyugati részén, amelyet az Égei-tenger, a Hellespontus, a Propontis, Bitínia, Frígia és Lídia határol; Kr. e. 133-ban került római uralom alá, és az Ázsia nevû római tartomány része lett; Pál ezen a vidéken is átment (Csel 16,7–8).

MISMA

(amit hall az ember; értesülés, szóbeszéd, híresztelés).
1.) Izmáel (1) fia (1Móz 25,14; 1Krón 1,30).
2.) Simeon (1) leszármazottja (1Krón 4,25).

MISMANNA

(kövérség, erõ; kövér, erõs, testes). Gádita harcos, aki Dávidhoz csatlakozott (1Krón 12,10).

MISPA

(õrtorony, hegycsúcs; õrség, õrhegy).
1.) A héber nyelv általánosan elterjedt szava az »õrség«-re (2Krón 20,24; Ézs 21,8).
2.) Kõrakás, amelyet Jákób a Lábánnal kötött szövetsége jeléül emelt; itt mondták el a »Mispa-áldást« (1Móz 31,44–49). Valószínûleg errõl a helyrõl van szó a Bír 10,17-ben és a 11,29-ben (»Gileád Mispe«).
3.) Vidék, ill, völgy a Hermon tövében (Józs 11,3.8).
4.) Lásd: MICPE (3).

MISRAITEUSOK

(síkos helyrõl, lejtõrõl valók). Nemzetség Kirját-Jeárimból (1Krón 2,53).

MISZPÁR

(szám, számlálható; kevés, csekély; súly). Zorobábellel Jeruzsálembe visszatért fõember (Ezsd 2,2); a Neh 7,7-ben »Miszperet«.

MISZPERET.

Lásd: MISZPÁR.

MISZREFÓT-MAJIM

(olvasztó kunyhók a víz partján; üveghuta; forrásban levõ víz). Helység Szidón határán (Józs 11,8; 13,6).

MISZTÉRIUMVALLÁSOK.

Bizonyos bálványistenek tisztelete; ezeknél a kultuszoknál az egyént személyes beavatás által vették fel a vallási közösségbe; eközben titokzatos szokásaik voltak; a felvételi és kultikus rítusokról nem sokat tudunk, mert az újonnan felvetteknek ünnepélyesen meg kellett fogadniok, hogy avatatlanoknak nem árulnak el semmit belõle; de bizonyosnak látszik, hogy ezek a kultuszok valamiféle bûnnel, rituális tisztátalansággal, megtisztulással, és egy másik életre való elõkészítéssel voltak kapcsolatban.

MITILÉNÉ

(kagyló). Lesbos szigetének fõvárosa (Csel 20,14).

MITKA

(édesség, kellemesség). Izráel egyik szállása a pusztai vándorlás során (4Móz 33,28–29).

MITNIBELI.

Jósafátnak (5), Dávid hõsének származására utal (1Krón 11,43). Ismeretlen hely.

MITRA (SÜVEG).

Lásd: RUHÁZAT.

MITRAIZMUS.

Mitrás-kultusz, a perzsa napisten imádása, amely az elsõ században igen elterjedt a Római birodalomban.

MITREDÁTES

(Mitrástól kapott, a nap ajándéka).
1.) Círus király kincstartója (Ezsd 1,8).
2.) Samáriai perzsa tisztviselõ, aki bevádolta a zsidókat Artaxerxes perzsa királynál (Ezsd 4,7).

MIZZÁ

(szétfolyni, elcsüggedni; félelem, megrázkódtatás; öröm). Ézsau unokája, edomita fejedelem (1Móz 36,13.17).

MNÁSON

(megemlékezés, elgondolkozás). Ciprusi keresztyén férfi, akinek háza volt Jeruzsálemben (Csel 21,16).

MOÁB

(jóllakott, az atya leszármazottai; kívánság), atyja nemzette saját lányától.
1.) Lót fia idõsebb lányától (1Móz 19,37).
2.) Moábtól származó nép, valamint annak országa a Jordántól keletre (4Móz 21,13–15); megtagadta Izráeltõl, hogy Kánaán (2) felé vonultában átmenjen a földjén (Bír 11,17–18); megbízta Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt (4Móz 22–24). Dávid leigázta a moábitákat (2Sám 8,2.12; 1Krón 18,2.11); a próféták ismételten megfeddték (Ézs 15–16; Jer 9,26; Ez 25,8–11; Ám 2,1; Sof 2,8–11); Ruth moábita nõ volt (Ruth 1,4).

MOÁBITA KÕ.

Fekete emlékoszlop, 60×120 cm, amelyet Mesa, moábita király látott el felirattal, 24 sor írás moábita nyelven (amely gyakorlatilag a héber egyik nyelvjárása) a 2Kir 3-ban leírt történetet mondja el.

MOÁDIA

(Jahve ünnepe; megbeszélt idõpont; az Úr ideje). Papi családfõ (Neh 12,17).

MÓCA

(kimenetel, készítmény; (Isten) az eredet). Város Benjámin területén (Józs 18,26), pontos helye ismeretlen.

MÓF

(a jó lakóhelye, jó lakás; teli; sír). Lásd: NÓF.

MÓLÁDA

(születés, nemzetség, származás, rokonság). Város, mintegy 15 km-nyire Beérsebától, Simeonnak jutott osztályrészül (Józs 19,2; 1Krón 4,28; Neh 11,26).

MÓLEKET

(uralkodónõ, királynõ). Gileád (2) húga (1Krón 7,18).

MÓLID

(Isten a teremtõ, életet adó). Férfi Júda törzsébõl (1Krón 2,29).

MOLOK

(király, tanácsos). Pogány bálványisten, »Milkom«-nak is nevezik, kiváltképp az ammoniták tisztelték, gyermekáldozat által. Az izráelitáknak ez a kultusz szigorúan meg volt tiltva (3Móz 18,21; 20,1–5). Salamon, pogány feleségei kedvéért kultuszhelyet rendezett be számára (1Kir 11,7). Manassé (3) a Hinnom völgyében szentélyt emeltetett Moloknak (2Krón 33,6), amelyet Jósiás (1) késõbb lerombolt (2Kir 23,10). Ezt a bálványozást a próféták élesen elítélték (Jer 7,29–34; 19,1–13; Ez 29,26–39; Ám 5,26).

MOLY.

Lásd: ROVAROK.

MONOTEIZMIS.

Az a hit, hogy csak egyetlen Isten létezik; minden egyistenhívõ vallás jellemzõje.

MORDOKAI

(Merodák tisztelõje, tiszta mirtusz, aki balzsamot készít; Mars tisztelõje). A név Márduknak, a babiloni fõ-bálványistennek a nevébõl ered; Júda egyik fõembere, aki Zorobábellel tért vissza a fogságból (Ezsd 2,2; Neh 7,7).

MORÉ

(korai esõ, tanító; termékeny; hajító, íjász; engedetlen, ellenálló).
1.) Tölgyes Sikem (3) közelében (1Móz 12,6; 5Móz 11,30).
2.) Domb Jezréel síkságán (Bír 7,1).

MORESETI.

Móreset lakója, Mikeás (1) próféta származási helye (Jer 26,18; Mik 1,1).

MÓRIJA

(Jahve gondoskodni fog, Isten által kiválasztott, kiszemelt; Jahve megjelenése, az Úr alapítása). Ezen a helyen, egy hegyen kellett volna Ábrahámnak feláldoznia egyetlen fiát, Izsákot (1Móz 22,2). Salamon Mórija hegyén építette fel templomát (2Krón 3,1).

MÓSA

(kimenetel, eredet, készítmény).
1.) Káleb (2) fia, Hecron unokája (1Krón 2,46).
2.) Jónatán (2) leszármazottja (1Krón 8,36–37; 9,42–43).

MOSAKODÁS.

A bibliai országokban szükség volt a gyakori mosakodásra és fürdésre; evés elõtt megmosták a kezüket, fárasztó út után a lábukat (1Móz 18,4; 2Móz 30,19.21; Bír 19,21).

MOSZÉRA

(büntetés, fegyelmezés, figyelmeztetés; kötelék, bilincs). Az izráeliták egyik szálláshelye a pusztai vándorlás során (»Moszérót«); (4Móz 33,30–31); itt halt meg Áron és itt temették el (5Móz 10,6).

MOSZÉRÓT.

Lásd: MOSZÉRA.

MOZAIK.

Kép vagy minta, amelyet úgy készítenek, hogy igen kicsiny márvány-, mészkõ- vagy féldrágakõ-darabokat gipszbe, vagy lágy habarcsba helyeznek, hogy ezáltal egy történetet kiábrázoljanak vagy valamilyen mintát kirajzoljanak.

MÓZES

(a kihúzott, a vízbõl kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek). Az izráeliták szabadítója egyiptomi szolgaságukból, vezér, törvényadó, államférfi, próféta. Életének dátumai szorosan összefüggnek az Egyiptomból való kivonulás eseményeinek idõpontjával. A kivonulást egyes tudósok Kr. e. 1440 körüli idõre, mások Kr. e. 1225 körülre teszik. Mózes Egyiptomban született, izráelita szülõktõl, Lévi törzsébõl; megmenekült a biztos halálból; a fáraó leánya fiaként nevelte (2Móz 2,1–10); Megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére (Csel 7,22); amikor egy egyiptomit megölt, Midiánba kellett menekülnie, ahol feleségül vette Jetró leányát, Cipporát (2Móz 2,11–25); 40 évvel késõbb Isten Izráel vezetõjének hívta el (2Móz 3–4), kivezette az izráelitákat Egyiptomból és Sínai hegyénél Isten törvényét, a tízparancsolatot adta nekik (2Móz 5–25); a 40 évig tartó pusztai vándorlás alatt vezette Izráelt; Miriám (1) és Áron szembeszegültek vele (4Móz 12), ugyanígy Kóré (3), Dátán és Abirám (1) (4Móz 16); Méribánál (2) Mózes az engedetlenség vétkébe esett, ezért nem léphetett be az ígéret földjére (4Móz 20); Józsuét (1) nevezte ki utódjának (4Móz 27,12kk.); Nébó (2) hegyén halt meg (5Móz 34). Az ÚSZ Mózes 5 könyve szerzõjének nevezi, és Krisztushoz hasonlítja (Csel 3,22; Zsid 3). Mózes könyveit lásd: GENESIS, EXODUS, LEVITICUS, NUMERI és DEUTERONOMIUM alatt.

MÓZES MENNYBEMENETELE.

Latinul: assumptio Mosis. Névtelen, zsidó eredetû apokaliptikus könyv, valószínûleg Kr. u. az 1. században íródott; jövendöléseket tartalmaz Izráel jövõjére nézve.

MÓZES TÖRVÉNYE.

Lásd: TÖRVÉNY.

MOZSÁR.

Tálszerû házieszköz kõbõl, amelyben gabonát vagy fûszert törtek apróra, mozsártörõ segítségével (4Móz 11,8).

MUNKA.

A Biblia megbecsüli a munkát (Zsolt 128,2; Péld 21,25; 1Tesz 4,11); a munkásokat törvény védelmezte (5Móz 24,14); Isten teremtõ mûvét a Biblia munkának nevezi (1Móz 2,2); a fáradságos munka a bûneset utáni átok következménye (1Móz 3,17–19).

MUPPIM

(kígyók; sötétségek, homályos alkalmak). Benjámin (1) fia vagy leszármazottja (1Móz 46,21), a 4Móz 26,39-ben »Sefufám«.

MÚSI

(kitérõ, eltávolodó, visszahúzódó). Mérári fia, a músiták törzsatyja (2Móz 6,19; 4Móz 3,20; 26,58; 1Krón 6,19.47; 23,21.23).

MUSTÁR.

Lásd: NÖVÉNYEK.

MUTLABBÉN.

Héber kifejezés a Zsolt 9 feliratából; pontos jelentése ismeretlen; talán »a fiú halála«, vagy egy bizonyos dallam jelzése: »a Fiú halálára«.

MÛVÉSZET.

A hat fõ mûvészet: zene, tánc, építészet, szobrászat, festészet és költészet. Feloszthatjuk õket térbeli (építészet, szobrászat, festészet) és idõbeli mûvészetekre (zene, költészet), míg a táncot mindkét csoporthoz sorolhatjuk. A második parancsolat mindenféle ábrázoló mûvészetet megtiltott (2Móz 20,4), ezért a festészet és szobrászat Izráelben úgyszólván teljesen ismeretlen volt. A nagyobb épületek kivitelezésében föníciai kézmûvesek és ércmûvesek segítettek Izráelnek. A táncot gyakorolták; a zene is magas fokot ért el; Izráel költészete az egész ókorban felülmúlhatatlan volt.

NAÁM

(kedvesség, kellemesség, szépség). Káleb (1) fia (1Krón 4,15).

NAÁMA

(kedves; szépség, kellemesség, barátságosság).
1.) Lámek (1) és Cilla leánya (»Nahama«. 1Móz 4,22).
2.) Salamon felesége, Roboám anyja (1Kir 14,21.31), ammonita nõ.
3.) Város Júda területén (Józs 15,41), pontos helye ismeretlen.

NAÁMÁN

(a kedves, szép, jóságos).
1.) Benjámin (1) unokája (1Móz 46,21; 1Krón 8,4.7), a naámániták törzsatyja (4Móz 26,40); az 1Móz 46,21-ben: »Nahamán«.
2.) II. Benhadád, szír király hadvezére, akit Elizeus próféta gyógyított meg poklosságából (2Kir 5,1–27).

NAAMÁNITÁK.

Naámán (1) leszármazottai (4Móz 26,40).

NAÁRA

(leány, szolgáló; utód, sarj). Ashúr felesége (1Krón 4,5–6).

NAÁRAI

(Jahve apródja, fiatal, fiatalos). Dávid hõse (1Krón 11,37). A 2Sám 23,35-ben: »Paharai«.

NAARÁN

(fiatalos, ifjú, fiú). Lásd: NAARÓT.

NAARÓT

(szolgálóleány). Helység Efraim és Benjámin területének határán (Józs 16,7). Az 1Krón 7,28-ban »Naarán«.

NAASSON

(varázsló, jövendõmondó, jós, igézõ). Júda törzsének fejedelme a pusztai vándorlás alatt (4Móz 1,7; 2,3; 10,14), akinek Eliseba nevû húga Áron felesége volt (2Móz 6,23; Boáz (1) nagyapja, Jézus õse (Mt 1,4; Lk 3,32).

NÁBÁL

(bolond, ostoba; semmirekellõ; az elhervadó). Gazdag juhnyáj tulajdonos a júdabeli Maónban (2), megsértette Dávidot, ennek bosszújától csak okos felesége, Abigail (1) mentette meg. Nábál halála után Abigail Dávid felesége lett (1Sám 25,1–42).

NABATEA, NABATEUSOK.

Arab törzs, amely csak az apokrif iratokban fordul elõ. Királyuk, IV. Aretás, Damaszkuszban uralkodott, mikor Pál ott tartózkodott (2Kor 11,32); országuk fõvárosa Petra volt.

NABONID.

Nabukodonozor (2) fia, az újbabiloni birodalom utolsó uralkodója (Kr. e. 556–539). Fia, Belsazár (Dán 5; 7,1; 8,1) uralkodásának harmadik évétõl kezdve társuralkodója volt.

NABOPOLASSÁR.

Az újbabiloni birodalom elsõ uralkodója (Kr. e. 626–605), szövetkezett a médekkel és a szkítákkal; legyõzte az Asszír birodalmat, és Kr. e. 612-ben lerombolta Ninivét, ahogyan azt Sofóniás (2) próféta megjövendölte (Sof 2,13–15).

2014-07-19 18:44
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • © sanaalar.ru
    Образовательные документы для студентов.