.RU
Карта сайта

Öregedő társadalom: az álláspiac még nincs felkészülve - Experten fordern den Senioren-Arbeitsmarkt

Öregedő társadalom: az álláspiac még nincs felkészülve


Az elöregedő társadalom problémájával ideje szembenézni: egyelőre a tb rendszer a nyugdíjfizetésre, a gyógyíttatás fedezésére; az álláspiac pedig az idősebbek foglalkoztatására nincs felkészülve. A témáról Széman Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársával beszélgettünk.



- Mi lesz a legnagyobb változás a következő évtizedekben, amit az elöregedés hoz?
- Az a jelenség, hogy elfogynak a fiatal munkavállalók, sőt az egész társadalomban nagyon kevés lesz a fiatal. Egyrészt, a populáció Magyarországon, de egész Európában öregszik. Egyes előrejelzések szerint 40 év múlva a 65 évnél idősebbek aránya 30 százalék fölé kerül a népességen belül. Ugyanakkor a születéskor várható élettartam erőteljesen ki fog tolódni, ezért az idősek sokáig maradnak részesei az egészségügyi és a nyugdíj ellátórendszernek. Az alacsony születési arány miatt sokkal kevesebb fiatal él majd Magyarországon és kevesebben fizetnek járulékot. Az 1 nőre eső gyermekek száma a természetes reprodukcióhoz szükséges 2 helyett nálunk már most is csak 1,3. 
Egy darabig úgy tűnt, hogy a természetes népességfogyást a hazánkba irányuló migráció enyhíteni fogja, de ez csak részben vált valóra. Magyarországon jelenleg pozitív irányú a migráció, tehát többen jönnek, mint ahányan elmennek, de ezt a hatalmas lyukat, amit a népesség utánpótlásának a hiánya okoz, nem lehet ezen a módon betömni. Egyre fontosabb lesz az idősebb munkavállalók megtartása. 
- Ez akár jó hír is lehet az idősebb munkavállalók számára.
- Az lenne, ha a hazai munkáltatók nem lennének ennyire diszkriminatívak. Azt kutattuk, hogy mindez milyen mértékben jelentkezik nálunk. Végeztünk lakossági felmérést reprezentatív minta alapján, telefonos interjút munkaadókkal, menedzserekkel, tulajdonosokkal mélyinterjúkat, újságokban és interneten közzétett álláshirdetéseket elemeztünk és bevontuk a vizsgálatunkba az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz beérkező panaszok elemzését is. Azt vettük észre, hogy a 45-50-55 éves korosztály munkaerő-piaci diszkriminációja évek óta jelen van a társadalmunkban, de a kollégám javaslatára 2006-ban a diszkriminációs rátát lejjebb vittük, 35 évre, és azt tapasztaltuk, hogy a lakosság szerint, már ettől az életkortól kezdődik a munkavállalók hátrányos megkülönböztetése. Ezt a véleményt alátámasztja, hogy a már említett Egyenlő Bánásmód Hatósághoz beérkezett panaszok egyikében a munkavállaló felvételét a kora miatt utasították el. Az a bizonyos életkor pedig 37 év volt. Ebben az évben pedig már több munkaügyi központ is jelezte, hogy 35 év alatti munkavállalók kiközvetítését kérik tőlük a főleg multinacionális megrendelők. 
Hogy ez mennyire így van, azt más kutatások is alátámasztják. Az úgynevezett Eurobarometer vizsgálat az Európai Unió tagországainak lakossági véleményeit kutatja és teszi közzé. Itt évek óta magasan vezetjük a diszkriminációs listát, sőt, 2008-ban nálunk még nőtt is ez a diszkriminációs szint. Ez persze nem csak magyar specialitás. Sok volt szocialista országban, de Portugáliában is nőtt ez a szint.
- Milyen indok az, ami alapján a munkáltatók nem szívesen foglalkoztatnak, - ezek szerint - akár 35 évesnél idősebb munkavállalót?
- A hazai munkaadók az üzleti szférában két indokkal utasítják el az idősebb munkavállalók alkalmazását. Egyrészt a megromlott egészségügyi állapotra, másrészt a piacképes tudás hiányára hivatkoznak. Az elsőre pedig, sajnos még indok is van. A WHO által meghatározott, 2003-as, úgynevezett, "születéskor egészségben várható élettartam" alapján, Magyarországon a férfiak 62, a nők pedig 68 produktív évre számíthatnak. A Gazdaság Kutatóintézet (GKI) 2003-as jelentésében már a 45. életévtől megjelenik valamilyen egészségi állapot miatti akadályoztatás, amely miatt az egyén nem tudja ugyanolyan jól ellátni a rá bízott munkát, mint előtte. 
- Hogyan lehet akkor az egyensúlyt a nyugdíjrendszeren belül fenntartani?
- Az ilyen nagy ellátórendszerek csak akkor működnek, ha van befizetés. Az EU 2000-ben fogalmazta meg azt az ajánlást, miszerint 2010-ig az 55-64 éves korosztály legalább felét foglalkoztatni kell. Svédország, Finnország, Litvánia, Lettország például megközelítette, sőt meg is haladta ezt a szintet, de mi még a közelében sem vagyunk. Az biztos, hogy a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése elkerülhetetlen lépés volt Magyarországon, de az is nyilvánvaló, hogy egy 63-64 éves ember nem tud már úgy dolgozni, mint egy 40 éves.
- Mi lesz ezekkel az emberekkel? Miből fognak megélni az idős munkavállalók?
- A hazai jövőkép most még elég fekete. Ha így mennek a dolgok, akkor valóban kérdéses, hogy miből fog megélni ez a korosztály. Vagy a tartalékait kell felélnie - már ha, van neki egyáltalán -, vagy a feketegazdaságból szereznek megélhetést, vagy még rosszabb helyzet vár rájuk. Azonban Nyugat-Európában kezdenek felébredni a tévképzetekből a munkáltatók. Azzal ott is tisztában van mindenki, hogy a növekvő számú idős munkavállaló nem képes ugyanúgy dolgozni, mint egy fiatal, de a társadalombiztosításnak az ő befizetéseikre, nekik pedig a jövedelemre szükségük van, ezért a problémamegoldásban jelentős szerepet kap az állam. Belgiumban például hosszabb rekreációs szüneteket építenek be az idős munkavállaló foglalkoztatásánál. Ezen kívül pedig az eddig is elterjedt részmunkaidős foglalkoztatást biztosítanak az időseknek.
Nálunk a részmunkaidős foglalkoztatás mindössze 4 százalékos, és igen nehéz ez az arányt hirtelen megnövelni, tömegeket átirányítani, ezért a részmunkaidő feltételeinek megteremtése, "népszerűsítése" elsődleges feladat. Két hete, egy konferencián jöttem rá, hogy az eddig hazai jelenségnek hitt idős munkavállalókkal való diszkriminatív bánásmód olyan nemzetközi jelenség, amelynek a megoldása az üzleti szférából fog elindulni. A vállalatok ugyanis rájöttek, hogy a válságból adódó probléma és a demográfiai probléma új megoldásokat követel. Az idős munkavállalót a válság miatt még inkább elbocsátották. Mire a fellendülés eljön, - és Németországban már érzik ezt -, az ilyen korú munkavállaló kiesik és eltűnik. Föladja a munkavégzést, vagy már mást csinál, de az a rengeteg tapasztalat, ami az emberi erőforrásban felhalmozódott, a cég számára elveszett. Erre a problémára pedig elsősorban német kutatók és vállalkozások keresik a választ. 
Mit tehetnének már most nálunk a munkáltatók? Már most törődhetnének munkavállalóik egészségével, például egészen egyszerű tornagyakorlatok beiktatásával. Ez olyan megoldás, amelyet nem csak a gazdag nagyvállalatok alkalmazhatnának. Kinevetjük a távol-keleti munkakultúrát, de ott napi gyakorlat a munkát végzők kötelező tornáztatása, a munkavégzéstől elhasználódott testrészeik megdolgoztatása, az eredeti "állapot" visszaállítása, hosszabb pihenők beépítése. Nálunk a munkáltató nem gondol arra, hogy ebből neki haszna származik, ez a fajta szemlélet hiányzik a magyar munkakultúrából. Éppen ellenkezőleg, az az elterjedt vélemény, hogy az a jó munkaerő, aki folyamatosan, hosszú időn keresztül megállás nélkül dolgozik. Pedig szükséges lenne, hogy a munkáltató odafigyeljen munkavállalója egészségi állapotára. 
- A magyar szociális védőháló mennyire tudja felszívni a munkanélküli időseket?
- Általános kelet-európai probléma az, hogy a szociális védőháló sokkal gyengébb, mint a régebbi EU-s tagországokban. A gyenge védőháló és intézményrendszer pedig még egy, ma még nem eléggé felmért veszélyt rejt magában. Az idősgondozás kérdése szinte megoldatlan Magyarországon. A nyugdíjkorhatár emelésével ugyanis az addig szinte kizárólagosan családi körben végzett idősgondozást a frissen nyugdíjazott nők már nem tudják ellátni, hiszen ők a jövőben 62-65 éves korukig a munkaerőpiacon lesznek jelen. A rosszabb állapotú, egyre hosszabb ideig élő idősek száma pedig drámaian növekedni fog.
- Ki fogja őket gondozni?
- Az ellátórendszer még ma sem képes az igényeket kielégíteni, a családi gondozás eltűnésével kialakuló űr betöltésére pedig az egészségügyi és a szociális ellátórendszer nincs felkészülve. Egy állami, szociális intézetbe való bekerülésre ma éveket kell várni, a jobb helyekre még többet, vagy nagyon sokba kerülnek. A tartós, nagy időráfordítást igénylő gondozás pedig hiánycikk, annyira drága dolog, hogy alig tudják páran megfizetni. Például, egy 24 órás felügyeletet igénylő, krónikus betegségek sorában szenvedő idős ember orvosi és privát ellátása a házimunka elvégzésével vajon mennyibe kerülne, ha meg akarnánk fizetni? 
- Van valamilyen áthidaló megoldás a problémára? A házi gondozás kiváltására vagy olyan elképzelés, amely a házi gondozással együtt biztonságot adna számára? Hogy a családnak is könnyebbé váljon idősebb rokonaik gondozása?
- Pont ebből a célból jött létre egy EU-s AAL projekt, amelynek nagyon bizakodón az a neve, hogy Happy Ageing (boldog öregedés), a "A Home based APProach to the Years of AGEING" elnevezés rövidítése. Öt európai ország; olasz, angol, spanyol, holland és magyar partnerek azt a célt tűzték ki, hogy a már meglévő infokommunikációs eszközök segítségével az idősek az otthonukban, egyedül, emberi erőforrás igénybevétele nélkül is elláthassák magukat. Ezzel az ellátórendszerekben foglalkoztatottak munkáját lehet könnyíteni. A résztvevők közt vannak ugyanolyan állami kutatóintézetek is, mint mi, de piacorientált vállalkozások is, mert a cél majd egy piacképes időst segítő készülék előállítása. 
- Miben tud majd konkrétan segíteni a projekt?
- Az olasz koordinációs partnerünk, az INCRA fogja össze azt a munkát, amely infokommunikációs eszközökkel segíti az idősek otthoni életét. A készüléknek három funkciója lesz: egyrészt segíteni fogja az egész életmódot, a navigációt, és a személyes tárgyak használatát. Például, megállapítjuk, hogy az idős reggel 7 és 8 között szokott fürdeni. Ebbe 30 perc eltérés belefér, de ha az ajtóba beépített szenzorok két óra múlva sem jelzik, hogy az idős elhagyta a fürdőszobát, akkor a megadott jelzőláncon (mobiltelefon, SMS, stb.) a családtag, barát, ismerős szomszéd értesítést kap. A készülék helyes használatát ugyanakkor meg kell az időseknek tanítani, csakúgy, mint a használati tárgyakat végtelenül leegyszerűsíteni. Például, nem is sejtjük, mennyi esélyt adhat egy idős ember önálló életvitelének a javítására az, ha sok kis gomb helyett egy nagy, piros gomb kerül a mosógépre vagy az idős által használt egyéb technikai eszközre.

Önmagáról kell gondoskodnia az elöregedő társadalomnak




Szinte minden szakértő egyetért abban, hogy a következő évtizedekben Magyarország egyik legnagyobb problémája a társadalom eddig soha nem tapasztalt elöregedése lesz.



Az uniós országok közül jelenleg Magyarországon a legmagasabb a 100 gyermekkorúra jutó idősek aránya. Előrejelzések szerint 2050-re már minden harmadik honfitársunk 65 éven felüli lesz - ismertette Őri Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének demográfusa a Generali öngondoskodásról szóló keddi sajtóbeszélgetésén. 
Eközben folyamatosan csökkent a születő gyermekek száma, és egyelőre nem javul a gyermekvállalási kedv. Az öregedő népesség miatt alapvetően átalakul a legtöbb fejlett ország korfája, ez pedig veszélyezteti a szociális ellátórendszerek működését, hiszen egyre kevesebb befizető járulékából kell majd fedezni egyre több időskorba lépő ember nyugdíját. A jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer erre önmagában nem lesz képes, elengedhetetlen a lakosság öngondoskodása ahhoz, hogy esély legyen az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására. 

A Generali biztosító 2009 végén készült reprezentatív kutatása azt bizonyítja, hogy bár a lakosság 79%-a fontosnak érzi időskori biztonságát, a válaszadók 61%-a mégsem rendelkezett semmilyen megtakarítással. Ráadásul a gazdasági válság hatására sokan szüntették meg a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit-linked biztosításukat. A biztosító szakemberei most azonban azt tapasztalják, hogy a nyugdíjrendszer átalakításának hírére tudatosabban készülnek az emberek a nyugdíjas éveikre. "A trendek az utolsó hónapokban már változást mutatnak: 2011 első két hónapjában közel kétszer annyi, nyugdíjcélú szerződést kötöttek a Generalinál, mint 2010 hasonló időszakában" - mondta Paál Zoltán, a Generali biztosító személybiztosítási üzletágáért felelős ügyvezető igazgatója. 
Míg Ausztriában az elmúlt években folyamatosan emelkedett az életbiztosítással rendelkezők száma, és a lakosság 65%-nak van életbiztosítása, addig hazánkban ez az arány még mindössze 27%. A kutatásban megkérdezett minden harmadik ember úgy nyilatkozott, tud félretenni a jövedelméből, annak átlagosan 11%-át tudják megtakarítani. 
Dr. Palócz Éva, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója arra is rámutatott, hogy a háztartások megtakarításai nem függnek szorosan össze a jövedelmek alakulásával: az emberek a tapasztalatok szerint leginkább olyankor kezdenek időskori megtakarításokat felhalmozni, amikor bizonytalannak érzik a jövőjüket. A gazdasági válság, a demográfiai helyzet és a nyugdíjrendszer körüli bizonytalanság is ebbe az irányba hat. Még abban az esetben is megfigyelhető ez a jelenség, ha a családoknak történetesen kevesebb az erre fordítható bevétele. Úgy tűnik, az elmúlt évtized hitel-orientált szemléletétől az emberek kezdenek visszatérni az életciklus-modellhez, mely szerint az aktív életszakaszban félretesznek a nyugdíjas éveikre - emelte ki a szakember. 
Az öngondoskodásra számos megoldás kínálkozik, Nyugat-Európában például elterjedtek a foglalkoztatói nyugdíjpénztárak, nálunk pedig az önkéntes nyugdíjpénztárak szerepe nőhet a közeljövőben. 
2014-07-19 18:44
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • Контрольная работа
  • © sanaalar.ru
    Образовательные документы для студентов.